Lelkem szava - Hope VI.

Félek.

Leírhatnám sokféle képpen. Például:
Félek, hogy ez csak egy álom, és ha eljön a reggel felébredek.
Félek, hogy a napos idő után jön egy vihar, és lelök a felhőkről.

Félek, hogy elveszítem.
Hogy kiábrándul.

És, hogy ez mind honnan jött?
Mindenhonnan.
Sehonnan.
Nem tudni.


Ok nélkül?!

Lelkem szava - Heather VI.

És íme, meghoztam :D
----------------------------------------------------------------------------




2011.01.20.

Nem tudom miért van ez az egész, de kezd idegesítő lenni!
Néha, amikor emberek közelében vagyok, olyan mintha mondanának valamit. Pedig meg se szólalnak. Párszor sikerült emiatt beégetnem magam, de szerencsére csak a barátaim előtt, nem idegeneknél. Még jó. Azt hinnék, hogy egy őrült járkál a utcákon, és kimond dolgokat, amiket vagy úgy gondolnak, vagy nem.
Visszatérve az idegesítő dologra: néha elkezd bizseregni a jobb fülem. Nem tudom, hogy miért, de néha már úgy érzem, hogy lezsibbad az egész fejem. Lassan megőrülök tőle. Főleg, hogy tényleg fogalmam sincs, hogy mitől van.


2011.01.22.

10:00 Egészen eddig nem bírtam magammal. Nem izgultam. Még...
18:30 Itthon. Újra. És... mit írjak? Öhm... nem tudom. Majd. Talán később. Most inkább a tigrist ölelgetem és vigyorgok mint egy hülye.
Ja de ma volt valami furcsa is. Most bizsergett a másik fülem is. A bal. Ami nem szokott.


2011.02.16.

Nekem annyi. De komolyan. ezek a hangok, és a fülem bizsergése... Megőrülök!!!


2011.02.26.

Tudom már mi ez az egész. És képtelen vagyok elhinni. Ilyen csak a mesékbe van és Sookie Stackhouse-nál. De én nem ő vagyok. Akkor miért???


2011.03.10.

Sookie, segíts! Taníts! Kár, hogy nem létezel...


2011.04.18.

9:00 Most jut eszembe írni amikor már indulok. De nem is tudnék mit. Inkább majd este... :P
18:00 nem tudom mit kezdjek magammal. Most is rám jött a vigyoroghatnék, de már órák óta. Egyfolytában a karkötőt birizgálom...
ja, és a fülem bizsereg. Szokás szerint. És megint bizsergett a bal is. Kezd gyanús lenni...


2011.05.20.

Ki kéne találnom valamit... vagyis inkább folytatni amit kitaláltam. Kíváncsi vagyok... Úgysem fogja betartani, de nembaj. Nem az a lényeg.
Kezdem megszokni ezt a helyzetet.



Gondolkoztam. Nem tudtam, hogy mit csináljak. Hogy el merjem-e mondani nekik. Vagy egyáltalán bárkinek is... Féltem. Féltem, hogy nem fognak hinni nekem. Féltem, hogy majd csak hülyének néznek, kinevetnek, és elküldenek. Még ha közel is állnak hozzám.
Végül döntöttem. nekik elmondom. De csak kettejüknek. Másokat nem kockáztatok.

Másnap este elmentem Elenával sétálni. Nem tudtam, hogy hogyan fogjak hozzá a mondandómnak. Mégsem mondhatom neki azt, hogy : " Á, szia, képzeld újabban hallom mindenki gondolatát és bizsereg a fülem tőle. Hát nem tök jó??  Nem, nem bolondultam meg, kössz, hogy kérdezed. Ja, bocs, hogy ezt csak gondoltad? Hupsz..."
- Mi a baj? - kérdezte, amikor látta rajtam, hogy nagyon elmerülök benne, hogy mit is mondjak.
- Hát... van valami... amit szeretnék elmondani. De nem tudom, hogy hogyan reagálnál rá, és félek.
- Mi az? Bármi is az mond nyugodtan.
- Ki fogsz nevetni.
- Majd igyekszem, hogy ne. Oké? - kérdezte egy halvány mosollyal az arcán. Nemigazán volt meggyőző, de belementem.
- Oké... - sóhajtottam, majd elmondtam neki az egészet.
Öt perc múlva csak ült és nézett. Sok mindent le lehetett olvasni az arcáról. Értetlenség. Hitetlenség. Meglepettség.
- Öhm...ez... ez komoly? - kérdezte.

"Remélem csak hülyéskedik. Ma van április 1-je? Nem. Az messze van. De ilyen akkor sem lehet. Ez nem mese. Se True Blood..."

- Május 21. van. Tényleg nem április 1-je. - mondtam neki mire elkerekedett szemekkel és tátott szájjal nézett rám.
- Oké, ez csak véletlen. Na várj csak... most mire gondolok akkor?

"Vattacukor. őőő... lila elefánt. Nem tehén. Most nem Milkázunk. És még... hmm. Igen. Bacon!"

Elmosolyodtam. Igen, ez csak ő lehet.
- Vattacukor, lila elefánt, és még bacon. - mondtam neki, mire elkomolyodott.
- Gondolom nem akarod, hogy bárki is megtudja. Igazam van? - kérdezte.
- Igen. - mondtam én is ugyan olyan komolyan.
- Oké. Hát, tőlem senki sem fogja megtudni az is 100.
- Köszi.


2011.05.21.

Jól sikerült. Elena sokkal jobban fogadta, mint gondoltam volna. Már csak Neki kell elmondanom valahogy...


2011.05.22.

8:30 Kicsit nem bírok magammal. Megint. Na mindegy. Majd este megírom a fejleményeket.
17:30 Most jutottam csak el idáig, hogy írjak. Viszont nem tudom mit. Annyi minden történt. Annyira jó volt. Még... még mindig... érzem, és annyira jó. Életem egyik legszebb napja volt.
De persze ott volt a fül- és a gondolatolvasós téma. Elmondtam neki, ééés egész jól fogadta. Na jó, Elena jobban, de na. Részletkérdés. Ugyanis nem rohant el, nemi s nevetett ki, és csak kicsit nézett furán. Szóval jól fogadta.
És... mit írjak még? Nem tudom. Más nem jut eszembe.

Szeretem!


---------------------------------------------------------------

Lehet, hogy majd még később kibővítem. Lehet, hogy nem. Majd kiderül.

Ismét itt + folytatás

Sziasztok!

A nagy eltűnésem után ismét itt vagyok, és nemsokára hozok egy újabb részt a Lelkem szava sorozathoz. Bár ez nemigazán olyan rész lesz, mint az eddigiek. Ez varázslatosabb, és meseszerűbb lesz szerintem. Azért, remélem tetszeni fog nektek!
Amint tudom hozom. Addig is, ha nem emlékeztek a befejezésre olvasgassatok vissza :P
Majd jelentkezem a folytatással :)

Üdv.
egy boldog és őrült lény.

Esti dolgok

Mikor álomba sírod magad,

Mikor nem érzed elillanni a haragodat,

Mikor azt mondod: 

Itt a vége, feladod,

Semmi sem sikerül, inkább otthagyod,

Lesz valaki, aki megpróbál megvigasztalni,

Lesz valaki, aki azt mondja: Nem éri meg feladni,

Csak menj tovább, s meglátod,

Jobb lesz majd, s meghálálod,

És te csinálod, amit mond,

Tervezel, hogy életed fonalát tovább fond,

S közben reménykedsz, esdekelsz,

Legyen jobb, s felejtsd el,

De aztán később megint történik valami,

S te azt mondod, hogy tényleg ideje feladni, 

És még az sem tud segíteni,

Aki legutóbb rávezetett, hogy hogyan lehet felejteni,

De ő még mindig mondja, s reménykedik,

Helyetted is fohászkodik,

Hogy legyen jobb, legyen valami új,

De hiába, még mindig csak a vesztés szele fúj,

S végül egyedül maradsz,

Nincs senki, mindent ott hagysz,

De aztán végül jön egy idegen,

S örömtáncot lejt a szíveden,

Megdobogtatja azt, felmelegíti,

S a helyzetedet mégis győztesnek ítéli,

Mert látja azt, amit te nem,

S lemosolyog rád, integet ott fenn,

A szíved legtetején,

A szíved legeslegmélyén,

Mert máris beférkőzött oda,

S kezét nyújtja,

Nem csak jóban,

Hanem máskor is, a rosszban,

S te elfogadod,

Magad teljesen átadod,

S közben abban reménykedsz,

Hogy most már tényleg minden jobban lesz.

Lelkem szava - Hope V.

Olyan...fura volt. Hogy miért...?
Nem is fura. Inkább... nem is tudom. Ezen még gondolkoznom kell.
Néha elkaptam egy-egy nézést. Ez most elég furán jött ki, de igen. Úgy nézett valamit... Nem is lehet elmondani. Olyan...óriási szeretettel. De olyannal, amit szavakkal leírni nem lehet. 
Nem tudom, mit látott akkor.
De lehet, hogy ezt csak én mesélem be magamnak. Lehet, hogy nem is nézett úgy, csak én láttam olyannak. 
Igen. biztos csak ez volt. 
Teljesen megbuggyantam.


Összevont szemöldökkel néztem a papírra, végül elmosolyodtam és elraktam a többihez.

...aranyos...

Ismét réggebbiek

Egy szó,
egy gondolat,
Mit gondoljak,
mit mondjak?
Nem tudom,
de nem akarom...
Nem feledlek.
kitaláltam!
A legjobb szó rá:
szeretlek!


Minden, amit írsz, te vagy.
Minden szereplő, akit kitalálsz, valamennyire te vagy.
Minden hely, amit leírsz, részben a kedvedet tükrözi.
Minden idő, amit leírsz, az az idő, ahova vágysz.
Minden egyes betűben benne vagy!

Régebbi

Na, jöttem, hogy rittyentek valami kis versecskét, vagy valamit :) DE!
Rájöttem, hogy nekem van egy régebbim amit nem raktam még föl, egy picike valami. Úgyhogy, most ez következik:


Könnyek gyűltek a szemembe,
majd legördült egy csepp,
észre sem vettem,
csak, mikor már az arcomat mosta.
Nem tudom, volt-e oka,
vagy csak úgy jött,
nem akartam, hogy ez legyen.
Legyen már vége!


Igen, kicsit szomorú, de akkor ilyen kedvem volt :)