Igen, lehet, hogy sokat sírtam miattad. De legalább annyit nevettem is.
Igen, vannak rossz napjaink. De sokkal több jó is.
Igen, okoztunk már egymásnak fájdalmat. De még annál is több jót.
Igen, távol vagyunk, nagyon távol. De amikor együtt, minden pillanatát élvezzük.
2012. május 21., hétfő
2012. április 21., szombat
Lelkem szava - Hope VIII.
Könnycsepp gördül az arcomon,
szívemben él a fájdalom,
tudom... tudom, amit tudok,
előle el nem futok,
szembenézek vele, s vállalom,
még, ha ezzel nő is a fájdalom,
nem csak nekem,
ezt nem feledem,
jobb leszek, jó leszek,
hibákat nem feledek,
tanulok az enyémből,
ellépek a rossz elől.
szívemben él a fájdalom,
tudom... tudom, amit tudok,
előle el nem futok,
szembenézek vele, s vállalom,
még, ha ezzel nő is a fájdalom,
nem csak nekem,
ezt nem feledem,
jobb leszek, jó leszek,
hibákat nem feledek,
tanulok az enyémből,
ellépek a rossz elől.
2012. április 18., szerda
Lelkem szava - Hope VII.
Címadó.
A szerelem kín, a szerelem gyötrődés.
A szerelem boldogság, s törődés.
Látjuk a másikat, látjuk magunkat,
megjelenik egy arckép,
de nem tűnik el a magány. Az ott lesz, ha nem öleled,
ott lesz, ha nem érinted, ha távol van tőled.
Ha belegondolok, hogy mennie kell,
ha eszembe jut, hogy itt hagy ismét,
szemembe könnyek gyűlnek, a sírás kerülget,
de míg velem van a mennyekben járok,
égi felhők bársonyos, puha tetején állok.
Szívem repes, boldog, mint öreg fa,
mikor egy kis madár fészkel rá,
szerető karok közt, illatát belélegezve minden
egyes légvétellel
mámorral tölt el.
Mikor veszteség ér, hozzá mész,
tőle kapsz vigasztalást. Mikor
összekapunk, úgy érzem vihar tombol bennem,
háborúzik szívem, s eszem.
Szeretnéd megölelni, reggel, este, mindig,
szeretnéd ha ott lenne minden pillanatban.
2012. január 6., péntek
Lelkem szava - Heather VII.
Most, hogy elgondolkoztam a dolgokon, vagyis, azokon amiket régebben gondoltam, rájöttem valamire. Egy olyan dologra ami igazán csodálatos. Valamire, ami megváltoztatta az életemet.
Megtaláltam...
Mosolyogva becsuktam a füzetet, amit nemrég találtam. Most már minden benne volt. Ami pedig nem... Az pedig majd benne lesz később.
Őt!
Megtaláltam...
Mosolyogva becsuktam a füzetet, amit nemrég találtam. Most már minden benne volt. Ami pedig nem... Az pedig majd benne lesz később.
Őt!
2011. augusztus 17., szerda
Lelkem szava - Hope VI.
Félek.
Leírhatnám sokféle képpen. Például:
Félek, hogy ez csak egy álom, és ha eljön a reggel felébredek.
Félek, hogy a napos idő után jön egy vihar, és lelök a felhőkről.
Félek, hogy elveszítem.
Hogy kiábrándul.
És, hogy ez mind honnan jött?
Mindenhonnan.
Sehonnan.
Nem tudni.
Ok nélkül?!
Leírhatnám sokféle képpen. Például:
Félek, hogy ez csak egy álom, és ha eljön a reggel felébredek.
Félek, hogy a napos idő után jön egy vihar, és lelök a felhőkről.
Félek, hogy elveszítem.
Hogy kiábrándul.
És, hogy ez mind honnan jött?
Mindenhonnan.
Sehonnan.
Nem tudni.
Ok nélkül?!
2011. július 17., vasárnap
Lelkem szava - Heather VI.
És íme, meghoztam :D
----------------------------------------------------------------------------
2011.01.20.
Nem tudom miért van ez az egész, de kezd idegesítő lenni!
Néha, amikor emberek közelében vagyok, olyan mintha mondanának valamit. Pedig meg se szólalnak. Párszor sikerült emiatt beégetnem magam, de szerencsére csak a barátaim előtt, nem idegeneknél. Még jó. Azt hinnék, hogy egy őrült járkál a utcákon, és kimond dolgokat, amiket vagy úgy gondolnak, vagy nem.
Visszatérve az idegesítő dologra: néha elkezd bizseregni a jobb fülem. Nem tudom, hogy miért, de néha már úgy érzem, hogy lezsibbad az egész fejem. Lassan megőrülök tőle. Főleg, hogy tényleg fogalmam sincs, hogy mitől van.
2011.01.22.
10:00 Egészen eddig nem bírtam magammal. Nem izgultam. Még...
18:30 Itthon. Újra. És... mit írjak? Öhm... nem tudom. Majd. Talán később. Most inkább a tigrist ölelgetem és vigyorgok mint egy hülye.
Ja de ma volt valami furcsa is. Most bizsergett a másik fülem is. A bal. Ami nem szokott.
2011.02.16.
Nekem annyi. De komolyan. ezek a hangok, és a fülem bizsergése... Megőrülök!!!
2011.02.26.
Tudom már mi ez az egész. És képtelen vagyok elhinni. Ilyen csak a mesékbe van és Sookie Stackhouse-nál. De én nem ő vagyok. Akkor miért???
2011.03.10.
Sookie, segíts! Taníts! Kár, hogy nem létezel...
2011.04.18.
9:00 Most jut eszembe írni amikor már indulok. De nem is tudnék mit. Inkább majd este... :P
18:00 nem tudom mit kezdjek magammal. Most is rám jött a vigyoroghatnék, de már órák óta. Egyfolytában a karkötőt birizgálom...
ja, és a fülem bizsereg. Szokás szerint. És megint bizsergett a bal is. Kezd gyanús lenni...
2011.05.20.
Ki kéne találnom valamit... vagyis inkább folytatni amit kitaláltam. Kíváncsi vagyok... Úgysem fogja betartani, de nembaj. Nem az a lényeg.
Kezdem megszokni ezt a helyzetet.
Gondolkoztam. Nem tudtam, hogy mit csináljak. Hogy el merjem-e mondani nekik. Vagy egyáltalán bárkinek is... Féltem. Féltem, hogy nem fognak hinni nekem. Féltem, hogy majd csak hülyének néznek, kinevetnek, és elküldenek. Még ha közel is állnak hozzám.
Végül döntöttem. nekik elmondom. De csak kettejüknek. Másokat nem kockáztatok.
Másnap este elmentem Elenával sétálni. Nem tudtam, hogy hogyan fogjak hozzá a mondandómnak. Mégsem mondhatom neki azt, hogy : " Á, szia, képzeld újabban hallom mindenki gondolatát és bizsereg a fülem tőle. Hát nem tök jó?? Nem, nem bolondultam meg, kössz, hogy kérdezed. Ja, bocs, hogy ezt csak gondoltad? Hupsz..."
- Mi a baj? - kérdezte, amikor látta rajtam, hogy nagyon elmerülök benne, hogy mit is mondjak.
- Hát... van valami... amit szeretnék elmondani. De nem tudom, hogy hogyan reagálnál rá, és félek.
- Mi az? Bármi is az mond nyugodtan.
- Ki fogsz nevetni.
- Majd igyekszem, hogy ne. Oké? - kérdezte egy halvány mosollyal az arcán. Nemigazán volt meggyőző, de belementem.
- Oké... - sóhajtottam, majd elmondtam neki az egészet.
Öt perc múlva csak ült és nézett. Sok mindent le lehetett olvasni az arcáról. Értetlenség. Hitetlenség. Meglepettség.
- Öhm...ez... ez komoly? - kérdezte.
"Remélem csak hülyéskedik. Ma van április 1-je? Nem. Az messze van. De ilyen akkor sem lehet. Ez nem mese. Se True Blood..."
- Május 21. van. Tényleg nem április 1-je. - mondtam neki mire elkerekedett szemekkel és tátott szájjal nézett rám.
- Oké, ez csak véletlen. Na várj csak... most mire gondolok akkor?
"Vattacukor. őőő... lila elefánt. Nem tehén. Most nem Milkázunk. És még... hmm. Igen. Bacon!"
Elmosolyodtam. Igen, ez csak ő lehet.
- Vattacukor, lila elefánt, és még bacon. - mondtam neki, mire elkomolyodott.
- Gondolom nem akarod, hogy bárki is megtudja. Igazam van? - kérdezte.
- Igen. - mondtam én is ugyan olyan komolyan.
- Oké. Hát, tőlem senki sem fogja megtudni az is 100.
- Köszi.
2011.05.21.
Jól sikerült. Elena sokkal jobban fogadta, mint gondoltam volna. Már csak Neki kell elmondanom valahogy...
2011.05.22.
8:30 Kicsit nem bírok magammal. Megint. Na mindegy. Majd este megírom a fejleményeket.
17:30 Most jutottam csak el idáig, hogy írjak. Viszont nem tudom mit. Annyi minden történt. Annyira jó volt. Még... még mindig... érzem, és annyira jó. Életem egyik legszebb napja volt.
De persze ott volt a fül- és a gondolatolvasós téma. Elmondtam neki, ééés egész jól fogadta. Na jó, Elena jobban, de na. Részletkérdés. Ugyanis nem rohant el, nemi s nevetett ki, és csak kicsit nézett furán. Szóval jól fogadta.
És... mit írjak még? Nem tudom. Más nem jut eszembe.
Szeretem!
---------------------------------------------------------------
Lehet, hogy majd még később kibővítem. Lehet, hogy nem. Majd kiderül.
----------------------------------------------------------------------------
2011.01.20.
Nem tudom miért van ez az egész, de kezd idegesítő lenni!
Néha, amikor emberek közelében vagyok, olyan mintha mondanának valamit. Pedig meg se szólalnak. Párszor sikerült emiatt beégetnem magam, de szerencsére csak a barátaim előtt, nem idegeneknél. Még jó. Azt hinnék, hogy egy őrült járkál a utcákon, és kimond dolgokat, amiket vagy úgy gondolnak, vagy nem.
Visszatérve az idegesítő dologra: néha elkezd bizseregni a jobb fülem. Nem tudom, hogy miért, de néha már úgy érzem, hogy lezsibbad az egész fejem. Lassan megőrülök tőle. Főleg, hogy tényleg fogalmam sincs, hogy mitől van.
2011.01.22.
10:00 Egészen eddig nem bírtam magammal. Nem izgultam. Még...
18:30 Itthon. Újra. És... mit írjak? Öhm... nem tudom. Majd. Talán később. Most inkább a tigrist ölelgetem és vigyorgok mint egy hülye.
Ja de ma volt valami furcsa is. Most bizsergett a másik fülem is. A bal. Ami nem szokott.
2011.02.16.
Nekem annyi. De komolyan. ezek a hangok, és a fülem bizsergése... Megőrülök!!!
2011.02.26.
Tudom már mi ez az egész. És képtelen vagyok elhinni. Ilyen csak a mesékbe van és Sookie Stackhouse-nál. De én nem ő vagyok. Akkor miért???
2011.03.10.
Sookie, segíts! Taníts! Kár, hogy nem létezel...
2011.04.18.
9:00 Most jut eszembe írni amikor már indulok. De nem is tudnék mit. Inkább majd este... :P
18:00 nem tudom mit kezdjek magammal. Most is rám jött a vigyoroghatnék, de már órák óta. Egyfolytában a karkötőt birizgálom...
ja, és a fülem bizsereg. Szokás szerint. És megint bizsergett a bal is. Kezd gyanús lenni...
2011.05.20.
Ki kéne találnom valamit... vagyis inkább folytatni amit kitaláltam. Kíváncsi vagyok... Úgysem fogja betartani, de nembaj. Nem az a lényeg.
Kezdem megszokni ezt a helyzetet.
Gondolkoztam. Nem tudtam, hogy mit csináljak. Hogy el merjem-e mondani nekik. Vagy egyáltalán bárkinek is... Féltem. Féltem, hogy nem fognak hinni nekem. Féltem, hogy majd csak hülyének néznek, kinevetnek, és elküldenek. Még ha közel is állnak hozzám.
Végül döntöttem. nekik elmondom. De csak kettejüknek. Másokat nem kockáztatok.
Másnap este elmentem Elenával sétálni. Nem tudtam, hogy hogyan fogjak hozzá a mondandómnak. Mégsem mondhatom neki azt, hogy : " Á, szia, képzeld újabban hallom mindenki gondolatát és bizsereg a fülem tőle. Hát nem tök jó?? Nem, nem bolondultam meg, kössz, hogy kérdezed. Ja, bocs, hogy ezt csak gondoltad? Hupsz..."
- Mi a baj? - kérdezte, amikor látta rajtam, hogy nagyon elmerülök benne, hogy mit is mondjak.
- Hát... van valami... amit szeretnék elmondani. De nem tudom, hogy hogyan reagálnál rá, és félek.
- Mi az? Bármi is az mond nyugodtan.
- Ki fogsz nevetni.
- Majd igyekszem, hogy ne. Oké? - kérdezte egy halvány mosollyal az arcán. Nemigazán volt meggyőző, de belementem.
- Oké... - sóhajtottam, majd elmondtam neki az egészet.
Öt perc múlva csak ült és nézett. Sok mindent le lehetett olvasni az arcáról. Értetlenség. Hitetlenség. Meglepettség.
- Öhm...ez... ez komoly? - kérdezte.
"Remélem csak hülyéskedik. Ma van április 1-je? Nem. Az messze van. De ilyen akkor sem lehet. Ez nem mese. Se True Blood..."
- Május 21. van. Tényleg nem április 1-je. - mondtam neki mire elkerekedett szemekkel és tátott szájjal nézett rám.
- Oké, ez csak véletlen. Na várj csak... most mire gondolok akkor?
"Vattacukor. őőő... lila elefánt. Nem tehén. Most nem Milkázunk. És még... hmm. Igen. Bacon!"
Elmosolyodtam. Igen, ez csak ő lehet.
- Vattacukor, lila elefánt, és még bacon. - mondtam neki, mire elkomolyodott.
- Gondolom nem akarod, hogy bárki is megtudja. Igazam van? - kérdezte.
- Igen. - mondtam én is ugyan olyan komolyan.
- Oké. Hát, tőlem senki sem fogja megtudni az is 100.
- Köszi.
2011.05.21.
Jól sikerült. Elena sokkal jobban fogadta, mint gondoltam volna. Már csak Neki kell elmondanom valahogy...
2011.05.22.
8:30 Kicsit nem bírok magammal. Megint. Na mindegy. Majd este megírom a fejleményeket.
17:30 Most jutottam csak el idáig, hogy írjak. Viszont nem tudom mit. Annyi minden történt. Annyira jó volt. Még... még mindig... érzem, és annyira jó. Életem egyik legszebb napja volt.
De persze ott volt a fül- és a gondolatolvasós téma. Elmondtam neki, ééés egész jól fogadta. Na jó, Elena jobban, de na. Részletkérdés. Ugyanis nem rohant el, nemi s nevetett ki, és csak kicsit nézett furán. Szóval jól fogadta.
És... mit írjak még? Nem tudom. Más nem jut eszembe.
Szeretem!
---------------------------------------------------------------
Lehet, hogy majd még később kibővítem. Lehet, hogy nem. Majd kiderül.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)