A szerelem kín, a szerelem gyötrődés.
A szerelem boldogság, s törődés.
Látjuk a másikat, látjuk magunkat,
megjelenik egy arckép,
de nem tűnik el a magány. Az ott lesz, ha nem öleled,
ott lesz, ha nem érinted, ha távol van tőled.
Ha belegondolok, hogy mennie kell,
ha eszembe jut, hogy itt hagy ismét,
szemembe könnyek gyűlnek, a sírás kerülget,
de míg velem van a mennyekben járok,
égi felhők bársonyos, puha tetején állok.
Szívem repes, boldog, mint öreg fa,
mikor egy kis madár fészkel rá,
szerető karok közt, illatát belélegezve minden
egyes légvétellel
mámorral tölt el.
Mikor veszteség ér, hozzá mész,
tőle kapsz vigasztalást. Mikor
összekapunk, úgy érzem vihar tombol bennem,
háborúzik szívem, s eszem.
Szeretnéd megölelni, reggel, este, mindig,
szeretnéd ha ott lenne minden pillanatban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése