Ma este...

Azt gondoltam, kibírom,
Azt hittem, tudom,
De rájöttem, hogy mégse,
S a csalódás nagy erővel tört rám.

Azt gondoltam, elbírok vele,
Azt hittem, túljutok rajta,
De rájöttem, hogy mégse,
S a szomorúság nagy erővel tört rám.

Azt gondoltam, majd legközelebb,
Azt hittem, sikerülni fog,
De rájöttem, hogy mégse,
S a düh nagy erővel tört rám.

Íme a titkos küldetés...

Aki érti érti, aki nem nem. :)
Kérdezni lehet nyugodtan :)



Kell az ölelésed,
vágyom rá.
Kellenek a biztató szavaid,
a kedves pillantásod,
amivel nézel rám.
Kell,
hogy itt legyél velem,
nem akarok egyedül lenni,
magányságba és szomorúságba
burkolózni.
Kell az érintésed,
ahogy bőröd
az enyémhez ér.
Kell a közelséged,
hogy tudjam,
valakinek számítok,
valakinek jelentek
valamit.
Kell a jókedved,
a vidámságod,
ahogy engem is átjár.
Kellenek vigasztaló szavaid,
érintéseid,
amikkel jelzed:

"Itt vagyok neked!".

Kell a hallgatásod,
amikor kiöntöm
neked szívem-lelkem.
Kell,
hogy halljam,
valaki megbízik bennem,
elmondja,
miért örül,
mi bántja,
mi történik vele
napról napra.
Kell az a kedves mosolyod,
hogyha kell,
tudatod:

"Nem jó ez így, hagyd!".

Kell,
hogy valaki itt legyen velem,
hogy átérezze,
mi történik velem,
megértse,
mit miért teszek.

Kell egy társ.
Kellesz nekem!



S mégis,
sírtam már miattad,
nevettem már rajtad és veled.
S mégis ott voltál,
vártál,
s nem mentél.
S mégis biztattál,
elmondtad a véleményed.
S mégis mindig támaszon voltál,
mikor haragudtam mindenre,
az egész világra...

...rád nem tudtam sose.

S mégis velem voltál eddig...

...most már maradj velem mindig!

Levegő

Ha levegő lennék, mindig ott lennék, ahol te,
s mindig én ölelnélek körbe.
Lágy szellőként simogatnálak,
egyetlen szeretőmként csókolnálak.

Veled lennék örökkön, s örökké,
Veled lennék örökkön, s örökké.

Álom

Álmodj, s hidd,
hogy valóra válik.
Álmodj, s tudd,
hogy ha rossz elfut.
Álmodj, s érezd, mit érezned kell,
s mond: 'álom, gyere értem el!'