Egyedül...

Jó lenne egyedül lenni.
Messze mindentől és mindenkitől.
Egy olyan emberrel kettesben akiben tökéletesen megbízok.
Akit szeretek.
Valakivel, aki együtt nevet velem, vagy megvigasztal ha kell.
Aki viszont szeret engem.
Aki szintén megbízik bennem.
Akihez odabújhatok, ha belülről mardos a fájdalom.
De hol találok ilyet?
Van ilyen egyáltalán?
Talán.
Lehetséges.
Nem tudom.
És ha van is, hol van?
Most miért nincs itt velem?
Most szükségem lenne rá.
Érzem a kínzó fájdalmat.
Itt, a szívem tájékán.
Szomorúság emészt.
Szeretnék odabújni valakihez, aki átölel.
Nem akarok többé egyedül lenni, nélküle.
Kell nekem.
Szükségem van rá!