"Ha kell,

megálmodok egy egész világot magamnak,

másoknak, 

vagy bárkinek. 

De a valóságot... 

nem tudnám elképzelni sem."

2010.11.?.

"A sors keze messzire elér.

Csak vigyázz,

nehogy pofon csapjon."

2011.01.06.

Várakozás

Borzalmas ez a várakozás. Csak ülsz, és nézed,
mereven bámulod...
...és mégsem jön.
Minél inkább azt akarod, hogy jöjjön, nem jön.
És te csak vársz, szépen, türelmesen.
Egy idő után elszomorodsz, és végül feladod.
Elmennél...
...de akkor megjelenik, és újra színt visz az életedbe.

Lelkem szava - Hope III.

Tudod, miért írtam mindezt? Egy oka van. Egyetlen egy. Az, hogy képtelen vagyok elhinni azt, amit mondasz. És ezt, gondolom, most mindenki úgy értelmezte, hogy akkor nem mond igazat. Pedig igen. Szerintem. És most ezzel pont azt cáfoltam meg, amit az előbb mondtam. De... ez bonyolult. Nem tudom rendesen elmagyarázni. Mert képtelen vagyok elhinni, de közben mégis elhiszem. Ez... fantasztikus. S mégis nehéz, és bonyolult.

Káosz van a fejemben. Most tényleg nem szeretnél belelátni...Vagy talán mégis?

Lelkem szava - Heather IV.

Nem tudom, hogy mit mondjak. Szeretnék valamit, de nem tudom, hogy mit. Az jár a fejemben, hogy... mostanában amikor beszélünk, szinte mindig ugyan az az a menete az egésznek.

Valamit nem jól csinálok. Változtatnom kéne valamin. Tényleg mindig a legrosszabbat látom mindenben. És ez nem jó. Tudom, azt mondtad, hogy így vagyok jó, ahogy vagyok, de mégis mindig van valami... és tudom, hogy ezt már átrágtuk párszor. Ahogy ezt az egészet, de... nem tudom.

Sóhajtottam egy nagyot.

Belegondoltál már, hogy mi lenne, ha nem ismernénk egymást? Ha 'nem találtunk volna egymásra'? Hogy akkor mi lenne?

Én igen.

Gondolom, most azt kérdeznéd, hogy mire jutottam. Arra, hogy valószínűleg ugyan úgy ellennénk, mint mielőtt megismertük egymást. Talán úgy gondolnánk, hogy jól el vagyunk. Pedig nem. Legalábbis szerintem. Így viszont teljesen más. Ez így sokkal, de sokkal jobb. Ugyanis megismerhettem, egy – szerintem – végtelenül türelmes és kedves embert. Valakit, aki mindig próbál vidám lenni, még akkor is, amikor valami bántja. Aki bármikor képes elviselni. És igen, ezt is megbeszéltük már. Ki kéne találnom valami újat, nem? De.

Abbahagytam az írást, és elkezdtem gondolkozni.

Érdekes. Egy ideje így írok. Neked címezve. Előtte viszont teljesen máshogy írtam. Akkor még nem tudtál róla. Fura. És most...

Szeretnék valami igazán csöpögőset mondani. De most nem jut eszembe semmi olyan.

Lehet, ezt nem kellett volna...

Úgy döntöttem, hogy ennyi volt mára az írás. Fogtam és elraktam a lapot a többi közé, majd fölálltam, átmentem az ágyamhoz, és lefeküdtem aludni.

Je reve de toi. Nem csak úgy mondom.

Barátság

A barátság fontos, minden ember életében.
Mert, mi lenne, ha nem lennének barátaink? Ha csak emberek lennének körülöttünk, barátok nem? Szerintem egy idő után mindenki kiborulna. Bár ez csak az én véleményem. De mégis...
Gondolj bele: Nincsenek barátaid. Ha elmész valahova, nincs senki, aki elkísérjen. Ha szeretnél elmondani valakinek valamit, ami veled történt, nincs senki, aki meghallgasson. Senki, akinek kiönthetnéd a szíved, elmesélhetnéd az élményeidet, vagy bármi mást. Nincs senki, akiben úgy érzed, hogy megbízhatsz. Senki, aki számíthatna rád.
Senki, akit a barátodnak nevezhetnél.
Nincsenek barátaid...

Betegség

A betegség nem jó dolog. Néha úgy tűnhet, hogy van benne valami jó, de nincs.
Persze, otthon ülsz, lógatod a lábadat, és élvezed a semmittevést - esetleg. De nem biztos.
Viszont közben szépen lemaradsz mindenről. Nem is szólva arról, hogy elég ramatyul érzed magad. Mert ugyebár beteg vagy...

Találat

Ezt a kis versikét Dóri találta. Nemmondommeghol :P :D

Halk zene szól, 
szakad az eső,
rájöttem szeretlek, 
de már túl késő. 
Hullanak a könnyeim, 
mint az esőcseppek, 
ülök az út szélén, 
de észre sem vesznek.
Sok idő eltelik, 
mire megáll valaki mellettem,
kiszáll az autóból az,
akit szerettem. 
Rám néz, 
és a szemében egy könnycsepp ragyog,
magához szorít, 
megcsókol, 
s érzem újra boldog vagyok...