Órára

Nézem az eget, mi kék,
Ahogy a madár száll,
Ahogy a gondolat száll.
Valami történni fog! Tudom!

Téged figyellek most is,
Téged akartalak látni akkor is.
Téged  látlak mindig,
Majd hallak is! Tudom!

Az idő gyorsan halad,
Az érzés ledönti majd falad.
Az értelem ledönti, s nem marad.
Az pedig az enyém is! Tudom!

Találtam

Ezt találtam, és úgy gondoltam, hogy kirakom ide. Nekem tetszik :)

Ugyan nem lehetek most ott veled,
Az egyik szemem sír, a másik nevet.
Mégis ott vagyok veled, a kezedbe,
Nézek a sorokból csillogó szemedbe.
Reggel mikor kelek, itt vagy mellettem,
Gondolatimmal játszol a fejemben.
Egész nap velem vagy, mindig rád gondolok,
Este veled jönnek fel a csillagok.

 

Soha nem ismertem,

Soha nem tudtam,

Soha nem láttam,

Soha nem hallottam.

De már ismerem,

Már tudom,

Már látom,

s már hallom is.

Lelkem szava - Hope IV.

Nem tudom, hogy hogyan lehet valakit ennyire szeretni. Persze, biztosan lehet jobban is, nem tudom. Ezt a nagyfiú jobban tudja.

Elmosolyodtam a lap felett.
Én... nem értem ezt az egészet. Ahogy szerintem sokan mások sem. Bár... lehet, hogy egyedül vagyok vele. Ki tudja...
Elkezdtem gondolkozni. Talán nem kellett volna...
Mire jó? Vagy miért jó? Nem egészen értem. Mert oké, jó, ez szuper, meg minden, de...
Itt megakadtam. Nem tudtam tovább írni.

"A szerelem sok mindent legyőz. A távolság viszont egy olyan ellenfele, ami ellen nem biztos, hogy nyerni fog." 

Álmodom?

Az idő száguld, 

s egyre száguld, 

Azt nem tudom, 

merre, 

s hogyan, 

Csak sodor az ár, 

vajon amerre megyek,

Ott valaki vár? 

egyre csak sodródok, 

De közben sehol semmit nem látok, 

Végtelennek tűnő ideje megyek már,

Nem tudom, hol a vége, 

hol hagy le az ár.

Megállok,

fáradtan leülök egy fa tövébe, 

s nézek előre.

Álmosan hunyom le szememet, 

a bokorban valami neszezett.

Mi lehet az? 

Ki van ott?

Ember egyáltalán,

vagy egy állat? 

Körbe nézek, 

rajtunk kívül sehol senki, 

Felállok, 

de félek odamenni. 

Egy pillanatra elnézek, 

s egy árny suhan el,

mire visszafordulok. 

Figyelem,

de mégsem látom,

eltűnt, 

nincs már sehol sem.

Visszaülök a fűbe,

térdeim felhúzom, 

Elalszok, 

s rólad álmodom. 

Álmomban látlak, 

messziről csodállak.

Te nem látsz engem, 

senki sem figyel rám, 

De nem is kell a figyelmük, 

csak odamegyek hozzád, 

Nézlek, 

megérintelek.

Még mindig nem látsz,

s rájövök, 

elveszek nélküled. 

Egy könnycsepp gördül végig az arcomon,

felébredek, 

csak álmodtam!

2011.02.23.
11:55 - 12: 05

Gondolat

Egy levél sokat jelenthet. Nem mindig, de van amikor igenis sokat jelent. Felbátorít, meggyőz. Persze lehet olyan is, hogy épp elbátortalanít, vagy bizonytalanná tesz.

Ez a levél...

Sokat gondolkoztam rajta. Sok dolog eszembe jutott. Lehet, hogy csak én keverem a dolgokat... De lehet, hogy nem. Majd kiderül. Remélem hamarosan. Kíváncsi vagyok. Kicsit bizonytalan. Hogy miért, az mindegy. Nem lényeges.

...megmosolyogtatott. Örültem neki, hogy kaptam valami visszajelzést. Persze, máskor is kaptam már, de ez valahogy azért mégis más.

Őrült ötletem.

Kell

Úgy érzem, hogy írnom kell. Csak azt nem tudom, hogy mit, és miért, vagy egyáltalán hogyan...
Mostanában nem írtam hozzá a Lelkem szava sorozathoz. Hogy miért? Mert nincs mit írnom. Nincsenek ötleteim. Semmi. De amint lesz valami, írok. Bármi. Akár csak egy kis apróság.
És most egy olyat mondok, amit eddig még nem említettem.
Belekezdtem egy történetbe, amit hosszúra tervezek. (Igazából többet is elkezdtem, de azok nem állnak valami jól.) Hogy mi lesz belőle, az majd kiderül. De nagy terveim vannak vele. Persze nem mondok semmit, mert nem akarom elkiabálni a dolgokat. Remélem össze fog jönni minden. Ha pedig nem... akkor még fejlődnöm kell! Nagyon sokat!
A többi történetem... tudom, kéne azokat is írni, és amint tudom csinálom is!
De most megyek, lehet felfüggesztem a gépezést, ugyanis szétmegy a fejem és edzésre is kéne menni.
Majd jelentkezek. Valamikor. Valamivel. :)