Az idő száguld,
s egyre száguld,
Azt nem tudom,
merre,
s hogyan,
Csak sodor az ár,
vajon amerre megyek,
Ott valaki vár?
egyre csak sodródok,
De közben sehol semmit nem látok,
Végtelennek tűnő ideje megyek már,
Nem tudom, hol a vége,
hol hagy le az ár.
Megállok,
fáradtan leülök egy fa tövébe,
s nézek előre.
Álmosan hunyom le szememet,
a bokorban valami neszezett.
Mi lehet az?
Ki van ott?
Ember egyáltalán,
vagy egy állat?
Körbe nézek,
rajtunk kívül sehol senki,
Felállok,
de félek odamenni.
Egy pillanatra elnézek,
s egy árny suhan el,
mire visszafordulok.
Figyelem,
de mégsem látom,
eltűnt,
nincs már sehol sem.
Visszaülök a fűbe,
térdeim felhúzom,
Elalszok,
s rólad álmodom.
Álmomban látlak,
messziről csodállak.
Te nem látsz engem,
senki sem figyel rám,
De nem is kell a figyelmük,
csak odamegyek hozzád,
Nézlek,
megérintelek.
Még mindig nem látsz,
s rájövök,
elveszek nélküled.
Egy könnycsepp gördül végig az arcomon,
felébredek,
csak álmodtam!
2011.02.23.
11:55 - 12: 05
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése