Soha nem ismertem,

Soha nem tudtam,

Soha nem láttam,

Soha nem hallottam.

De már ismerem,

Már tudom,

Már látom,

s már hallom is.

Lelkem szava - Hope IV.

Nem tudom, hogy hogyan lehet valakit ennyire szeretni. Persze, biztosan lehet jobban is, nem tudom. Ezt a nagyfiú jobban tudja.

Elmosolyodtam a lap felett.
Én... nem értem ezt az egészet. Ahogy szerintem sokan mások sem. Bár... lehet, hogy egyedül vagyok vele. Ki tudja...
Elkezdtem gondolkozni. Talán nem kellett volna...
Mire jó? Vagy miért jó? Nem egészen értem. Mert oké, jó, ez szuper, meg minden, de...
Itt megakadtam. Nem tudtam tovább írni.

"A szerelem sok mindent legyőz. A távolság viszont egy olyan ellenfele, ami ellen nem biztos, hogy nyerni fog." 

Álmodom?

Az idő száguld, 

s egyre száguld, 

Azt nem tudom, 

merre, 

s hogyan, 

Csak sodor az ár, 

vajon amerre megyek,

Ott valaki vár? 

egyre csak sodródok, 

De közben sehol semmit nem látok, 

Végtelennek tűnő ideje megyek már,

Nem tudom, hol a vége, 

hol hagy le az ár.

Megállok,

fáradtan leülök egy fa tövébe, 

s nézek előre.

Álmosan hunyom le szememet, 

a bokorban valami neszezett.

Mi lehet az? 

Ki van ott?

Ember egyáltalán,

vagy egy állat? 

Körbe nézek, 

rajtunk kívül sehol senki, 

Felállok, 

de félek odamenni. 

Egy pillanatra elnézek, 

s egy árny suhan el,

mire visszafordulok. 

Figyelem,

de mégsem látom,

eltűnt, 

nincs már sehol sem.

Visszaülök a fűbe,

térdeim felhúzom, 

Elalszok, 

s rólad álmodom. 

Álmomban látlak, 

messziről csodállak.

Te nem látsz engem, 

senki sem figyel rám, 

De nem is kell a figyelmük, 

csak odamegyek hozzád, 

Nézlek, 

megérintelek.

Még mindig nem látsz,

s rájövök, 

elveszek nélküled. 

Egy könnycsepp gördül végig az arcomon,

felébredek, 

csak álmodtam!

2011.02.23.
11:55 - 12: 05

Gondolat

Egy levél sokat jelenthet. Nem mindig, de van amikor igenis sokat jelent. Felbátorít, meggyőz. Persze lehet olyan is, hogy épp elbátortalanít, vagy bizonytalanná tesz.

Ez a levél...

Sokat gondolkoztam rajta. Sok dolog eszembe jutott. Lehet, hogy csak én keverem a dolgokat... De lehet, hogy nem. Majd kiderül. Remélem hamarosan. Kíváncsi vagyok. Kicsit bizonytalan. Hogy miért, az mindegy. Nem lényeges.

...megmosolyogtatott. Örültem neki, hogy kaptam valami visszajelzést. Persze, máskor is kaptam már, de ez valahogy azért mégis más.

Őrült ötletem.

Kell

Úgy érzem, hogy írnom kell. Csak azt nem tudom, hogy mit, és miért, vagy egyáltalán hogyan...
Mostanában nem írtam hozzá a Lelkem szava sorozathoz. Hogy miért? Mert nincs mit írnom. Nincsenek ötleteim. Semmi. De amint lesz valami, írok. Bármi. Akár csak egy kis apróság.
És most egy olyat mondok, amit eddig még nem említettem.
Belekezdtem egy történetbe, amit hosszúra tervezek. (Igazából többet is elkezdtem, de azok nem állnak valami jól.) Hogy mi lesz belőle, az majd kiderül. De nagy terveim vannak vele. Persze nem mondok semmit, mert nem akarom elkiabálni a dolgokat. Remélem össze fog jönni minden. Ha pedig nem... akkor még fejlődnöm kell! Nagyon sokat!
A többi történetem... tudom, kéne azokat is írni, és amint tudom csinálom is!
De most megyek, lehet felfüggesztem a gépezést, ugyanis szétmegy a fejem és edzésre is kéne menni.
Majd jelentkezek. Valamikor. Valamivel. :)

"Ha kell,

megálmodok egy egész világot magamnak,

másoknak, 

vagy bárkinek. 

De a valóságot... 

nem tudnám elképzelni sem."

2010.11.?.

"A sors keze messzire elér.

Csak vigyázz,

nehogy pofon csapjon."

2011.01.06.

Várakozás

Borzalmas ez a várakozás. Csak ülsz, és nézed,
mereven bámulod...
...és mégsem jön.
Minél inkább azt akarod, hogy jöjjön, nem jön.
És te csak vársz, szépen, türelmesen.
Egy idő után elszomorodsz, és végül feladod.
Elmennél...
...de akkor megjelenik, és újra színt visz az életedbe.

Lelkem szava - Hope III.

Tudod, miért írtam mindezt? Egy oka van. Egyetlen egy. Az, hogy képtelen vagyok elhinni azt, amit mondasz. És ezt, gondolom, most mindenki úgy értelmezte, hogy akkor nem mond igazat. Pedig igen. Szerintem. És most ezzel pont azt cáfoltam meg, amit az előbb mondtam. De... ez bonyolult. Nem tudom rendesen elmagyarázni. Mert képtelen vagyok elhinni, de közben mégis elhiszem. Ez... fantasztikus. S mégis nehéz, és bonyolult.

Káosz van a fejemben. Most tényleg nem szeretnél belelátni...Vagy talán mégis?

Lelkem szava - Heather IV.

Nem tudom, hogy mit mondjak. Szeretnék valamit, de nem tudom, hogy mit. Az jár a fejemben, hogy... mostanában amikor beszélünk, szinte mindig ugyan az az a menete az egésznek.

Valamit nem jól csinálok. Változtatnom kéne valamin. Tényleg mindig a legrosszabbat látom mindenben. És ez nem jó. Tudom, azt mondtad, hogy így vagyok jó, ahogy vagyok, de mégis mindig van valami... és tudom, hogy ezt már átrágtuk párszor. Ahogy ezt az egészet, de... nem tudom.

Sóhajtottam egy nagyot.

Belegondoltál már, hogy mi lenne, ha nem ismernénk egymást? Ha 'nem találtunk volna egymásra'? Hogy akkor mi lenne?

Én igen.

Gondolom, most azt kérdeznéd, hogy mire jutottam. Arra, hogy valószínűleg ugyan úgy ellennénk, mint mielőtt megismertük egymást. Talán úgy gondolnánk, hogy jól el vagyunk. Pedig nem. Legalábbis szerintem. Így viszont teljesen más. Ez így sokkal, de sokkal jobb. Ugyanis megismerhettem, egy – szerintem – végtelenül türelmes és kedves embert. Valakit, aki mindig próbál vidám lenni, még akkor is, amikor valami bántja. Aki bármikor képes elviselni. És igen, ezt is megbeszéltük már. Ki kéne találnom valami újat, nem? De.

Abbahagytam az írást, és elkezdtem gondolkozni.

Érdekes. Egy ideje így írok. Neked címezve. Előtte viszont teljesen máshogy írtam. Akkor még nem tudtál róla. Fura. És most...

Szeretnék valami igazán csöpögőset mondani. De most nem jut eszembe semmi olyan.

Lehet, ezt nem kellett volna...

Úgy döntöttem, hogy ennyi volt mára az írás. Fogtam és elraktam a lapot a többi közé, majd fölálltam, átmentem az ágyamhoz, és lefeküdtem aludni.

Je reve de toi. Nem csak úgy mondom.

Barátság

A barátság fontos, minden ember életében.
Mert, mi lenne, ha nem lennének barátaink? Ha csak emberek lennének körülöttünk, barátok nem? Szerintem egy idő után mindenki kiborulna. Bár ez csak az én véleményem. De mégis...
Gondolj bele: Nincsenek barátaid. Ha elmész valahova, nincs senki, aki elkísérjen. Ha szeretnél elmondani valakinek valamit, ami veled történt, nincs senki, aki meghallgasson. Senki, akinek kiönthetnéd a szíved, elmesélhetnéd az élményeidet, vagy bármi mást. Nincs senki, akiben úgy érzed, hogy megbízhatsz. Senki, aki számíthatna rád.
Senki, akit a barátodnak nevezhetnél.
Nincsenek barátaid...

Betegség

A betegség nem jó dolog. Néha úgy tűnhet, hogy van benne valami jó, de nincs.
Persze, otthon ülsz, lógatod a lábadat, és élvezed a semmittevést - esetleg. De nem biztos.
Viszont közben szépen lemaradsz mindenről. Nem is szólva arról, hogy elég ramatyul érzed magad. Mert ugyebár beteg vagy...

Találat

Ezt a kis versikét Dóri találta. Nemmondommeghol :P :D

Halk zene szól, 
szakad az eső,
rájöttem szeretlek, 
de már túl késő. 
Hullanak a könnyeim, 
mint az esőcseppek, 
ülök az út szélén, 
de észre sem vesznek.
Sok idő eltelik, 
mire megáll valaki mellettem,
kiszáll az autóból az,
akit szerettem. 
Rám néz, 
és a szemében egy könnycsepp ragyog,
magához szorít, 
megcsókol, 
s érzem újra boldog vagyok...

Már nem.

 

Mi történik, ha esőcseppek hullanak, s mindegyik külön fénylik?
Mi történik, ha az esőcseppek nem akarnak eltűnni?
Mi történik, ha vihar kerekedik, s villámok fénylenek, mennydörgés hallatszik?
Mi történik, ha az esőcseppek könnyekké válnak, a vihar zokogássá?
Valaki, valahol, valamiért szomorú.

Ki tudja, hogy mi történik éppen most a világ másik végében?
Ki tudja, akár azt, hogy a szomszédja éppen most hol jár?
Ki tudja, hogy az a személy, aki a legközelebb áll hozzá, éppen most mit, miért csinál?
Ki tudja, hogy éppen most mire gondolok?