Lelkem szava - Hope VI.

Félek.

Leírhatnám sokféle képpen. Például:
Félek, hogy ez csak egy álom, és ha eljön a reggel felébredek.
Félek, hogy a napos idő után jön egy vihar, és lelök a felhőkről.

Félek, hogy elveszítem.
Hogy kiábrándul.

És, hogy ez mind honnan jött?
Mindenhonnan.
Sehonnan.
Nem tudni.


Ok nélkül?!

Lelkem szava - Heather VI.

És íme, meghoztam :D
----------------------------------------------------------------------------




2011.01.20.

Nem tudom miért van ez az egész, de kezd idegesítő lenni!
Néha, amikor emberek közelében vagyok, olyan mintha mondanának valamit. Pedig meg se szólalnak. Párszor sikerült emiatt beégetnem magam, de szerencsére csak a barátaim előtt, nem idegeneknél. Még jó. Azt hinnék, hogy egy őrült járkál a utcákon, és kimond dolgokat, amiket vagy úgy gondolnak, vagy nem.
Visszatérve az idegesítő dologra: néha elkezd bizseregni a jobb fülem. Nem tudom, hogy miért, de néha már úgy érzem, hogy lezsibbad az egész fejem. Lassan megőrülök tőle. Főleg, hogy tényleg fogalmam sincs, hogy mitől van.


2011.01.22.

10:00 Egészen eddig nem bírtam magammal. Nem izgultam. Még...
18:30 Itthon. Újra. És... mit írjak? Öhm... nem tudom. Majd. Talán később. Most inkább a tigrist ölelgetem és vigyorgok mint egy hülye.
Ja de ma volt valami furcsa is. Most bizsergett a másik fülem is. A bal. Ami nem szokott.


2011.02.16.

Nekem annyi. De komolyan. ezek a hangok, és a fülem bizsergése... Megőrülök!!!


2011.02.26.

Tudom már mi ez az egész. És képtelen vagyok elhinni. Ilyen csak a mesékbe van és Sookie Stackhouse-nál. De én nem ő vagyok. Akkor miért???


2011.03.10.

Sookie, segíts! Taníts! Kár, hogy nem létezel...


2011.04.18.

9:00 Most jut eszembe írni amikor már indulok. De nem is tudnék mit. Inkább majd este... :P
18:00 nem tudom mit kezdjek magammal. Most is rám jött a vigyoroghatnék, de már órák óta. Egyfolytában a karkötőt birizgálom...
ja, és a fülem bizsereg. Szokás szerint. És megint bizsergett a bal is. Kezd gyanús lenni...


2011.05.20.

Ki kéne találnom valamit... vagyis inkább folytatni amit kitaláltam. Kíváncsi vagyok... Úgysem fogja betartani, de nembaj. Nem az a lényeg.
Kezdem megszokni ezt a helyzetet.



Gondolkoztam. Nem tudtam, hogy mit csináljak. Hogy el merjem-e mondani nekik. Vagy egyáltalán bárkinek is... Féltem. Féltem, hogy nem fognak hinni nekem. Féltem, hogy majd csak hülyének néznek, kinevetnek, és elküldenek. Még ha közel is állnak hozzám.
Végül döntöttem. nekik elmondom. De csak kettejüknek. Másokat nem kockáztatok.

Másnap este elmentem Elenával sétálni. Nem tudtam, hogy hogyan fogjak hozzá a mondandómnak. Mégsem mondhatom neki azt, hogy : " Á, szia, képzeld újabban hallom mindenki gondolatát és bizsereg a fülem tőle. Hát nem tök jó??  Nem, nem bolondultam meg, kössz, hogy kérdezed. Ja, bocs, hogy ezt csak gondoltad? Hupsz..."
- Mi a baj? - kérdezte, amikor látta rajtam, hogy nagyon elmerülök benne, hogy mit is mondjak.
- Hát... van valami... amit szeretnék elmondani. De nem tudom, hogy hogyan reagálnál rá, és félek.
- Mi az? Bármi is az mond nyugodtan.
- Ki fogsz nevetni.
- Majd igyekszem, hogy ne. Oké? - kérdezte egy halvány mosollyal az arcán. Nemigazán volt meggyőző, de belementem.
- Oké... - sóhajtottam, majd elmondtam neki az egészet.
Öt perc múlva csak ült és nézett. Sok mindent le lehetett olvasni az arcáról. Értetlenség. Hitetlenség. Meglepettség.
- Öhm...ez... ez komoly? - kérdezte.

"Remélem csak hülyéskedik. Ma van április 1-je? Nem. Az messze van. De ilyen akkor sem lehet. Ez nem mese. Se True Blood..."

- Május 21. van. Tényleg nem április 1-je. - mondtam neki mire elkerekedett szemekkel és tátott szájjal nézett rám.
- Oké, ez csak véletlen. Na várj csak... most mire gondolok akkor?

"Vattacukor. őőő... lila elefánt. Nem tehén. Most nem Milkázunk. És még... hmm. Igen. Bacon!"

Elmosolyodtam. Igen, ez csak ő lehet.
- Vattacukor, lila elefánt, és még bacon. - mondtam neki, mire elkomolyodott.
- Gondolom nem akarod, hogy bárki is megtudja. Igazam van? - kérdezte.
- Igen. - mondtam én is ugyan olyan komolyan.
- Oké. Hát, tőlem senki sem fogja megtudni az is 100.
- Köszi.


2011.05.21.

Jól sikerült. Elena sokkal jobban fogadta, mint gondoltam volna. Már csak Neki kell elmondanom valahogy...


2011.05.22.

8:30 Kicsit nem bírok magammal. Megint. Na mindegy. Majd este megírom a fejleményeket.
17:30 Most jutottam csak el idáig, hogy írjak. Viszont nem tudom mit. Annyi minden történt. Annyira jó volt. Még... még mindig... érzem, és annyira jó. Életem egyik legszebb napja volt.
De persze ott volt a fül- és a gondolatolvasós téma. Elmondtam neki, ééés egész jól fogadta. Na jó, Elena jobban, de na. Részletkérdés. Ugyanis nem rohant el, nemi s nevetett ki, és csak kicsit nézett furán. Szóval jól fogadta.
És... mit írjak még? Nem tudom. Más nem jut eszembe.

Szeretem!


---------------------------------------------------------------

Lehet, hogy majd még később kibővítem. Lehet, hogy nem. Majd kiderül.

Ismét itt + folytatás

Sziasztok!

A nagy eltűnésem után ismét itt vagyok, és nemsokára hozok egy újabb részt a Lelkem szava sorozathoz. Bár ez nemigazán olyan rész lesz, mint az eddigiek. Ez varázslatosabb, és meseszerűbb lesz szerintem. Azért, remélem tetszeni fog nektek!
Amint tudom hozom. Addig is, ha nem emlékeztek a befejezésre olvasgassatok vissza :P
Majd jelentkezem a folytatással :)

Üdv.
egy boldog és őrült lény.

Esti dolgok

Mikor álomba sírod magad,

Mikor nem érzed elillanni a haragodat,

Mikor azt mondod: 

Itt a vége, feladod,

Semmi sem sikerül, inkább otthagyod,

Lesz valaki, aki megpróbál megvigasztalni,

Lesz valaki, aki azt mondja: Nem éri meg feladni,

Csak menj tovább, s meglátod,

Jobb lesz majd, s meghálálod,

És te csinálod, amit mond,

Tervezel, hogy életed fonalát tovább fond,

S közben reménykedsz, esdekelsz,

Legyen jobb, s felejtsd el,

De aztán később megint történik valami,

S te azt mondod, hogy tényleg ideje feladni, 

És még az sem tud segíteni,

Aki legutóbb rávezetett, hogy hogyan lehet felejteni,

De ő még mindig mondja, s reménykedik,

Helyetted is fohászkodik,

Hogy legyen jobb, legyen valami új,

De hiába, még mindig csak a vesztés szele fúj,

S végül egyedül maradsz,

Nincs senki, mindent ott hagysz,

De aztán végül jön egy idegen,

S örömtáncot lejt a szíveden,

Megdobogtatja azt, felmelegíti,

S a helyzetedet mégis győztesnek ítéli,

Mert látja azt, amit te nem,

S lemosolyog rád, integet ott fenn,

A szíved legtetején,

A szíved legeslegmélyén,

Mert máris beférkőzött oda,

S kezét nyújtja,

Nem csak jóban,

Hanem máskor is, a rosszban,

S te elfogadod,

Magad teljesen átadod,

S közben abban reménykedsz,

Hogy most már tényleg minden jobban lesz.

Lelkem szava - Hope V.

Olyan...fura volt. Hogy miért...?
Nem is fura. Inkább... nem is tudom. Ezen még gondolkoznom kell.
Néha elkaptam egy-egy nézést. Ez most elég furán jött ki, de igen. Úgy nézett valamit... Nem is lehet elmondani. Olyan...óriási szeretettel. De olyannal, amit szavakkal leírni nem lehet. 
Nem tudom, mit látott akkor.
De lehet, hogy ezt csak én mesélem be magamnak. Lehet, hogy nem is nézett úgy, csak én láttam olyannak. 
Igen. biztos csak ez volt. 
Teljesen megbuggyantam.


Összevont szemöldökkel néztem a papírra, végül elmosolyodtam és elraktam a többihez.

...aranyos...

Ismét réggebbiek

Egy szó,
egy gondolat,
Mit gondoljak,
mit mondjak?
Nem tudom,
de nem akarom...
Nem feledlek.
kitaláltam!
A legjobb szó rá:
szeretlek!


Minden, amit írsz, te vagy.
Minden szereplő, akit kitalálsz, valamennyire te vagy.
Minden hely, amit leírsz, részben a kedvedet tükrözi.
Minden idő, amit leírsz, az az idő, ahova vágysz.
Minden egyes betűben benne vagy!

Régebbi

Na, jöttem, hogy rittyentek valami kis versecskét, vagy valamit :) DE!
Rájöttem, hogy nekem van egy régebbim amit nem raktam még föl, egy picike valami. Úgyhogy, most ez következik:


Könnyek gyűltek a szemembe,
majd legördült egy csepp,
észre sem vettem,
csak, mikor már az arcomat mosta.
Nem tudom, volt-e oka,
vagy csak úgy jött,
nem akartam, hogy ez legyen.
Legyen már vége!


Igen, kicsit szomorú, de akkor ilyen kedvem volt :)

Mindenféle

Miért?

________________________________________

A csoki sok dolog ellen jó. Meg sok dologra is jó. Persze vannak hátrányai is. De... szerintem a csoki akkor is tényleg nagyon jó dolog.

________________________________________

Elgondolkoztam rajta, hogy vajon melyik blogom fogja hamarabb elérni a 100 bejegyzést. Valószínűleg ez. De ki tudja? Addig még nagyon sok minden fog történni. De, ha meg lesz a 100 bejegyzés, bármelyiken, ígérem, hogy hozok nektek valami kis meglepetést. Hogy mit azt még nem árulom el. (Főleg, hogy még én sem vagyok benne 100%-ig biztos, hogy mi is lesz az pontosan.)

________________________________________

Ezt most találtam. Úgymond ''megtetszett'' így kirakom ide:

''A szerelem olyan mint egy sakk játszma. -Mindenki a te királyodat cseszegeti''

Tombolás

Belül dühöngök,
A nyugodtság magától ellök.
De kívül nem látszik semmi sem,
Nem akarom, nem, és nem!

Könnycseppek - máshogy

Miért vannak a könnyek? 

Mire való?

Miért jó?

Jó egyáltalán valamire?

Miért sírunk?

Kell, hogy legyen valami oka?

Vagy lehet csak 

úgy is?

Március 9.

Várom a felhőket,

Várom a szerelmet,

Várom a közelgő telet,

Várom, hogy történjen valami,

Várom, hogy jöjjön valaki.

Várok sok mindent,

Egyszer fent, egyszer lent.

Lelkem szava - Heather V.

(Megjegyzés:  Ha nem szereted a csöpögős, igazán nyálas dolgokat itt állj meg! Tudom, most magam ellen beszélek...)


_____________________________________________








1.


Rád gondolok mindig,
Mindig, s örökké, míg 
Élek, míg létezem, 
Te vagy a mindenem. 
A lételemem. 
Nélküled nem lenne az igazi. 
S tudom, vagyok, aki, 
Mégis, kinek, mi, 
De nem fogom tovább fényezni. 
Szívem mélyére temetlek, 
Hogy mondjam még? Szeretlek!

2.

Ki vagy te? 
Hogy kerültél ide?
Miért teszed ezt velem?
Sír miattad egyik felem.
A másik nevet,
Neked melyik kellett?
Nem tudom, mit gondoljak,
Lassan ismerlek meg, de "bírlak".
Aztán egyre többet tudok,
Más lehetőség elől elfutok.
Végül megismertelek...
Csak annyit mondok: szeretlek!
Hogy mi történt, én sem tudom,
Nélküled, amit csinálok, unom.
Közben rád gondolok,
Éjszaka veled álmodok.
Rólad, neked írok,
Néha az érzelmeimmel nem bírok.
Sírok, nevetek,
A vitáktól félek. 
De bármi történjen is: szeretlek!

Könnycseppek

Szomorú vagy, 

a könnyed lehull, 

Vihar tombol, 

szívedben a láng elmúl. 

Nézel előre, 

várod, mi következik, 

Közben szemed 

még mindig könnyezik. 

Teljesen elborít, 

behódolsz a bánatnak, 

Lelked ép részei 

még ellene kiabálnak. 

Nem ellenkezel, 

hagyod, had legyen, 

A bánat amit akar, 

azt tegyen.

Pillanat

Sok minden jár a fejemben. Tényleg nagyon sok minden. De nem fogom most leírni. Sem az egészet, sem egy részét. Csak nyavalygás lenne.
Inkább összefoglalom egy idézettel:

"Jó lenne elrohanni. Elfutni, elszaladni..."

Most ezt hallgatom

Órára

Nézem az eget, mi kék,
Ahogy a madár száll,
Ahogy a gondolat száll.
Valami történni fog! Tudom!

Téged figyellek most is,
Téged akartalak látni akkor is.
Téged  látlak mindig,
Majd hallak is! Tudom!

Az idő gyorsan halad,
Az érzés ledönti majd falad.
Az értelem ledönti, s nem marad.
Az pedig az enyém is! Tudom!

Találtam

Ezt találtam, és úgy gondoltam, hogy kirakom ide. Nekem tetszik :)

Ugyan nem lehetek most ott veled,
Az egyik szemem sír, a másik nevet.
Mégis ott vagyok veled, a kezedbe,
Nézek a sorokból csillogó szemedbe.
Reggel mikor kelek, itt vagy mellettem,
Gondolatimmal játszol a fejemben.
Egész nap velem vagy, mindig rád gondolok,
Este veled jönnek fel a csillagok.

 

Soha nem ismertem,

Soha nem tudtam,

Soha nem láttam,

Soha nem hallottam.

De már ismerem,

Már tudom,

Már látom,

s már hallom is.

Lelkem szava - Hope IV.

Nem tudom, hogy hogyan lehet valakit ennyire szeretni. Persze, biztosan lehet jobban is, nem tudom. Ezt a nagyfiú jobban tudja.

Elmosolyodtam a lap felett.
Én... nem értem ezt az egészet. Ahogy szerintem sokan mások sem. Bár... lehet, hogy egyedül vagyok vele. Ki tudja...
Elkezdtem gondolkozni. Talán nem kellett volna...
Mire jó? Vagy miért jó? Nem egészen értem. Mert oké, jó, ez szuper, meg minden, de...
Itt megakadtam. Nem tudtam tovább írni.

"A szerelem sok mindent legyőz. A távolság viszont egy olyan ellenfele, ami ellen nem biztos, hogy nyerni fog." 

Álmodom?

Az idő száguld, 

s egyre száguld, 

Azt nem tudom, 

merre, 

s hogyan, 

Csak sodor az ár, 

vajon amerre megyek,

Ott valaki vár? 

egyre csak sodródok, 

De közben sehol semmit nem látok, 

Végtelennek tűnő ideje megyek már,

Nem tudom, hol a vége, 

hol hagy le az ár.

Megállok,

fáradtan leülök egy fa tövébe, 

s nézek előre.

Álmosan hunyom le szememet, 

a bokorban valami neszezett.

Mi lehet az? 

Ki van ott?

Ember egyáltalán,

vagy egy állat? 

Körbe nézek, 

rajtunk kívül sehol senki, 

Felállok, 

de félek odamenni. 

Egy pillanatra elnézek, 

s egy árny suhan el,

mire visszafordulok. 

Figyelem,

de mégsem látom,

eltűnt, 

nincs már sehol sem.

Visszaülök a fűbe,

térdeim felhúzom, 

Elalszok, 

s rólad álmodom. 

Álmomban látlak, 

messziről csodállak.

Te nem látsz engem, 

senki sem figyel rám, 

De nem is kell a figyelmük, 

csak odamegyek hozzád, 

Nézlek, 

megérintelek.

Még mindig nem látsz,

s rájövök, 

elveszek nélküled. 

Egy könnycsepp gördül végig az arcomon,

felébredek, 

csak álmodtam!

2011.02.23.
11:55 - 12: 05

Gondolat

Egy levél sokat jelenthet. Nem mindig, de van amikor igenis sokat jelent. Felbátorít, meggyőz. Persze lehet olyan is, hogy épp elbátortalanít, vagy bizonytalanná tesz.

Ez a levél...

Sokat gondolkoztam rajta. Sok dolog eszembe jutott. Lehet, hogy csak én keverem a dolgokat... De lehet, hogy nem. Majd kiderül. Remélem hamarosan. Kíváncsi vagyok. Kicsit bizonytalan. Hogy miért, az mindegy. Nem lényeges.

...megmosolyogtatott. Örültem neki, hogy kaptam valami visszajelzést. Persze, máskor is kaptam már, de ez valahogy azért mégis más.

Őrült ötletem.

Kell

Úgy érzem, hogy írnom kell. Csak azt nem tudom, hogy mit, és miért, vagy egyáltalán hogyan...
Mostanában nem írtam hozzá a Lelkem szava sorozathoz. Hogy miért? Mert nincs mit írnom. Nincsenek ötleteim. Semmi. De amint lesz valami, írok. Bármi. Akár csak egy kis apróság.
És most egy olyat mondok, amit eddig még nem említettem.
Belekezdtem egy történetbe, amit hosszúra tervezek. (Igazából többet is elkezdtem, de azok nem állnak valami jól.) Hogy mi lesz belőle, az majd kiderül. De nagy terveim vannak vele. Persze nem mondok semmit, mert nem akarom elkiabálni a dolgokat. Remélem össze fog jönni minden. Ha pedig nem... akkor még fejlődnöm kell! Nagyon sokat!
A többi történetem... tudom, kéne azokat is írni, és amint tudom csinálom is!
De most megyek, lehet felfüggesztem a gépezést, ugyanis szétmegy a fejem és edzésre is kéne menni.
Majd jelentkezek. Valamikor. Valamivel. :)

"Ha kell,

megálmodok egy egész világot magamnak,

másoknak, 

vagy bárkinek. 

De a valóságot... 

nem tudnám elképzelni sem."

2010.11.?.

"A sors keze messzire elér.

Csak vigyázz,

nehogy pofon csapjon."

2011.01.06.

Várakozás

Borzalmas ez a várakozás. Csak ülsz, és nézed,
mereven bámulod...
...és mégsem jön.
Minél inkább azt akarod, hogy jöjjön, nem jön.
És te csak vársz, szépen, türelmesen.
Egy idő után elszomorodsz, és végül feladod.
Elmennél...
...de akkor megjelenik, és újra színt visz az életedbe.

Lelkem szava - Hope III.

Tudod, miért írtam mindezt? Egy oka van. Egyetlen egy. Az, hogy képtelen vagyok elhinni azt, amit mondasz. És ezt, gondolom, most mindenki úgy értelmezte, hogy akkor nem mond igazat. Pedig igen. Szerintem. És most ezzel pont azt cáfoltam meg, amit az előbb mondtam. De... ez bonyolult. Nem tudom rendesen elmagyarázni. Mert képtelen vagyok elhinni, de közben mégis elhiszem. Ez... fantasztikus. S mégis nehéz, és bonyolult.

Káosz van a fejemben. Most tényleg nem szeretnél belelátni...Vagy talán mégis?

Lelkem szava - Heather IV.

Nem tudom, hogy mit mondjak. Szeretnék valamit, de nem tudom, hogy mit. Az jár a fejemben, hogy... mostanában amikor beszélünk, szinte mindig ugyan az az a menete az egésznek.

Valamit nem jól csinálok. Változtatnom kéne valamin. Tényleg mindig a legrosszabbat látom mindenben. És ez nem jó. Tudom, azt mondtad, hogy így vagyok jó, ahogy vagyok, de mégis mindig van valami... és tudom, hogy ezt már átrágtuk párszor. Ahogy ezt az egészet, de... nem tudom.

Sóhajtottam egy nagyot.

Belegondoltál már, hogy mi lenne, ha nem ismernénk egymást? Ha 'nem találtunk volna egymásra'? Hogy akkor mi lenne?

Én igen.

Gondolom, most azt kérdeznéd, hogy mire jutottam. Arra, hogy valószínűleg ugyan úgy ellennénk, mint mielőtt megismertük egymást. Talán úgy gondolnánk, hogy jól el vagyunk. Pedig nem. Legalábbis szerintem. Így viszont teljesen más. Ez így sokkal, de sokkal jobb. Ugyanis megismerhettem, egy – szerintem – végtelenül türelmes és kedves embert. Valakit, aki mindig próbál vidám lenni, még akkor is, amikor valami bántja. Aki bármikor képes elviselni. És igen, ezt is megbeszéltük már. Ki kéne találnom valami újat, nem? De.

Abbahagytam az írást, és elkezdtem gondolkozni.

Érdekes. Egy ideje így írok. Neked címezve. Előtte viszont teljesen máshogy írtam. Akkor még nem tudtál róla. Fura. És most...

Szeretnék valami igazán csöpögőset mondani. De most nem jut eszembe semmi olyan.

Lehet, ezt nem kellett volna...

Úgy döntöttem, hogy ennyi volt mára az írás. Fogtam és elraktam a lapot a többi közé, majd fölálltam, átmentem az ágyamhoz, és lefeküdtem aludni.

Je reve de toi. Nem csak úgy mondom.

Barátság

A barátság fontos, minden ember életében.
Mert, mi lenne, ha nem lennének barátaink? Ha csak emberek lennének körülöttünk, barátok nem? Szerintem egy idő után mindenki kiborulna. Bár ez csak az én véleményem. De mégis...
Gondolj bele: Nincsenek barátaid. Ha elmész valahova, nincs senki, aki elkísérjen. Ha szeretnél elmondani valakinek valamit, ami veled történt, nincs senki, aki meghallgasson. Senki, akinek kiönthetnéd a szíved, elmesélhetnéd az élményeidet, vagy bármi mást. Nincs senki, akiben úgy érzed, hogy megbízhatsz. Senki, aki számíthatna rád.
Senki, akit a barátodnak nevezhetnél.
Nincsenek barátaid...

Betegség

A betegség nem jó dolog. Néha úgy tűnhet, hogy van benne valami jó, de nincs.
Persze, otthon ülsz, lógatod a lábadat, és élvezed a semmittevést - esetleg. De nem biztos.
Viszont közben szépen lemaradsz mindenről. Nem is szólva arról, hogy elég ramatyul érzed magad. Mert ugyebár beteg vagy...

Találat

Ezt a kis versikét Dóri találta. Nemmondommeghol :P :D

Halk zene szól, 
szakad az eső,
rájöttem szeretlek, 
de már túl késő. 
Hullanak a könnyeim, 
mint az esőcseppek, 
ülök az út szélén, 
de észre sem vesznek.
Sok idő eltelik, 
mire megáll valaki mellettem,
kiszáll az autóból az,
akit szerettem. 
Rám néz, 
és a szemében egy könnycsepp ragyog,
magához szorít, 
megcsókol, 
s érzem újra boldog vagyok...

Már nem.

 

Mi történik, ha esőcseppek hullanak, s mindegyik külön fénylik?
Mi történik, ha az esőcseppek nem akarnak eltűnni?
Mi történik, ha vihar kerekedik, s villámok fénylenek, mennydörgés hallatszik?
Mi történik, ha az esőcseppek könnyekké válnak, a vihar zokogássá?
Valaki, valahol, valamiért szomorú.

Ki tudja, hogy mi történik éppen most a világ másik végében?
Ki tudja, akár azt, hogy a szomszédja éppen most hol jár?
Ki tudja, hogy az a személy, aki a legközelebb áll hozzá, éppen most mit, miért csinál?
Ki tudja, hogy éppen most mire gondolok?