Dark Angel története

A jővő emléke

Sosem gondoltam volna, hogy ilyesmi lehetséges, bár sokszor álmodoztam róla. Milyen is lenne, ha mondjuk visszavihetnénk az időt és megváltoztatnánk a múltat, s vele együtt a jövőt is? Valljuk be őszintén, ki nem álmodozott hasonlóról. Mindenkinek vannak hibái a múltból amit szívesen kitörölne. De nem hiszem, hogy létezik még egy olyan ember, aki ilyen múlttal rendelkezik, mint én. A nevem Alice Angeles és ez, az én történetem.

***

Nem vagyok egy angyal, hiába a nevem arról árulkodik. Gonosznak sem mondhattam magam amíg még nem történt az esemény...

Tizennyolc éves voltam, tipikus lázadó tinédzser. Egy buliból tartottam hazafele az éjszaka közepén. Egy sötét utcába térve, zajt hallottam a hátam mögül. A hideg rázott ki, ezért szaporáztam lépteimet. Hirtelen valami elkapott, hideg volt és kemény.

- Utolsó kívánság? - lehelte a fülembe a hátborzongató idegen.

Éreztem a véget a közelemben, szívem ezerrel vert, de hang nem hagyta el a torkomat.

- Kár, szívesen meghallgattam volna, de nekem így is jó! - mondta miközben végighúzta hideg ujját az ütőeremen, majd belemélyesztette hegyes fogait.

Azonnal sikítozni kezem a fájdalomtól. Próbáltam kiszabadulni szorításából, de mindhiába. Aztán történt valami, amit mai napig sem értek. Valaki a segítségemre sietett, egy örült ki szembeszállt egy vámpírral. Nekiesett a támadómnak én pedig tehetetlenül hullottam a földre. A harcot nem láttam tisztán, szemem előtt kezdett elhomályosodni a világ. Csak a hangok után tudtam elképzelni, hogy mi történik.

Egy fülsértő sikítás után, hirtelen csend lett.

- Hallasz engem? - kérdezte egy ismeretlen hang. Selymes volt és megnyugtató.

- Igen. - válaszoltam rekedtes hangon.

- Mondd, mi a neved? - faggatott tovább.

- Alice. - ekkor megpróbáltam ránézni, bár minden egyes mozdulat iszonyatos fájdalmat hozott magával.

- Rendben Alice, most ki fogom szívni a mérget a nyakadból mielőtt szétterjed a tested többi részébe.

- Mi lesz akkor?

- Ha elég erős a szervezeted, akkor vámpírra változol, ha nem, a méreg iszonyú fájdalommal járó halált okoz. - valahogy úgy éreztem, hogy a második fog bekövetkezni. - De nem engedem, hogy ez megtörténjen, csak kérlek bízz bennem.

- Rendben. - Ahogy kimondtam, ajkait a nyakamon éktelenkedő sebre tapasztotta. Hirtelen fájdalom tört rám ahogy elkezdte szívni a mérget. Próbáltam türköztetni magam, de nagyon nehéz volt. Mikor hirtelen felnyögött, belem ütött a felismerés és ellöktem magamtól. - Becsaptál! - ordítottam neki.

- Alice, nyugodj meg! - közelített hozzám lassan.

- Mit tettél velem?

- Megmentettem az életed. De már nem hagyhattalak ember. Ahhoz már túl késő volt.

- Becsaptál te mocskos féreg, én bíztam benned!

- Alice, mert vámpír lettél, nem azt jelenti, hogy szörnyeteg vagy.

Nem hallgattam tovább, inkább elrohantam, céltalanul. Nem mehettem haza sem a barátaimhoz, egyedül maradtam.

Telt múlt az idő, az évek csak úgy rohantak egymás után. Minden napom egyforma volt az utcákon kóborolva töltöttem átkozva azt a napot mikor megtörtént velem ez a szörnyűség. Nem én voltam az egyetlen aki így élte napjait. Két évre átváltozásom után találkoztam egy kivetélés emberrel. Egy sötét sikátorban bujkált egy bérgyilkos elől. Halálra volt rémülve mikor rátaláltam. Amint meglátottá a nyakamba ugrott és azt mondta bármit megad, ha megmentem az életet. Őszintén nem értettem mit ajánlhat, amiért megérne számomra ez az alku, mégis segítettem neki. Az évek során találtam egy elhagyatott hazát, ami tűrhető állapotban volt, ezt választottam rejtekemnek.

- Köszönöm! Te egy igazi angyal vagy! – mondta miközben leült a kanapéra

- Nem vagyok az! – vágtam rá ingerülten.

- De...

- Vámpír vagyok, egy démon, nem egy angyal. Sosem voltam az és már nem is lehetek soha.

- Talán ebben én segithetek.

- Mégis, hogyan?

- Készítettem egy időgépet egy maffiafőnök parancsára, de mikor elkészült elrejtettem, hogy ne kerüljön a kezére. Arra akarta használni, hogy a világ ura legyen. Ezert bérgyilkosokkal üldöztetett, azt hittem ezúttal sikerül eltenniük láb alól, mikor megmentettél. Ha visszamész az időben megakadályohatod az árváltozásod. Viszont tudnod kell a pontos időpontot es helyes és nem avatkozhatsz be személyesen, mert akkor megvan az esély arra is, hogy csak rontasz a helyzeten.

- Es miért segítenél nekem? – valahogy nagyon gyanús volt számomra ez az ember. Mikor elárultam, hogy vámpir vagyok, egyáltalán nem rémült meg. Az évek során megtanultam, hogy ne bízzak akárkiben.

- Mert te is segítettel rajtam. – nem elég nyomos ok. Jobb lesz ha nyitva tartom a szemem. Mikor jobban szemügyre vettem, megismertem. De mar késő volt, cseppnyi figyelmetlenségem a vesztemet okozta. Az ki vámpírra változtatott, végül a halálomat is okozta. Ez maradt számomra a jövőm emléke.

Kedves Dark Angel!

Őszintén szólva szerintem fura volt. A történet szerintem kicsit gyors volt, volt, amit nem értettem benne.

Ettől függetlenül az alapsztori jó volt. Köszönöm, hogy elolvashattam! :)