- Holvagyok?!- riad fel Rufus. Megint álmában beszélt, egyre többször fordul elő. A gondolatot meg zavarja a telefon csörgése. Felveszi, de nem szol bele.
- Halo! Ott vagy? Én vagyok az, Brian. – az ismerős hang hallatán már nem kétséges kivel beszél.
- Igen, mond.
- Történt egy kis változás. Fent a főnökök azt akarják, hogy legyen egy társad.
- Minek nekem társ? Mindig is egyedül dolgoztam, ezen túl se lesz másképp! – az álom elszállt mihelyst meghallotta Brian mondanivalóját.
- Azt nem tudhatom, miért akarják ezt , de te is tudod hogy mennek a dolgok ott fent. Ez az utasítás.
- Tudom… tudom - a hangja elhalkul, belefáradt már a felsőbb réteg játszadozásaiba – de mégis, tudsz róla valamit? Kilesz az?
- Nem ismerem. Állítólag közvetlenül a Nagyfőnök szervezte be szóval nagyon vigyázz majd vele.
- Mikor találkozok vele? – Kérdezi Rufus még kicsit unottan, nincs sok kedve már beszélgetni.
- Holnap este 8-kor, a 42. utcán levő újságosnál.
- Oké megbeszéltük. - és ezzel le is tette a telefont.
---
- Ahhh ez az átkozott forgalom! Legközelebb gyalog megyek, esküszöm - mérgelődik Ruf. De nem tud mit tenni este mindig bedugul a város, ilyenkor mindenki csak szenved a szmogba. A félórás utat sikerült megtennie egy óra alatt. Ez az óra nem kis nyomot hagyott az ideg rendszerében, de örül hogy végre sétálhat és pont időben meg is érkezik a megbeszélt helyre. 42. úton az újságosnál.
- Miről fogom felismerni?- gondolja, miközben a gyalogosokat figyeli – Micsoda unalom. A sok kis robot mind azt teszi, amire bevan programozva … szánalmas. – Hirtelen megáll a gondolata is amint a sok egyen ember között feltűnik egy hosszu fekete bőrkabátos nő. Vörös haja, és a kabát alól ki-ki bukkanó combja rögtön megragadja a tekintetét.
- Vajon merre mehet? – tűnődik. Ekkora már oda ért mellé a nő, aki megragadja a karját és behúzza az újságos mögé. Van benne erő annyi szent, ha ezt a hústornyot csak így be tudta húzni oda.
- Hello. Kylie vagyok, az új társad. – erre még Rufus se számított, de valamit mondania kell hirtelen.
- Szia.
- Figyelj, Tudom, hogy jó vagy, és tudom, hogy soha nem volt még társad. Nem akarok neked rosszat, mindössze annyit, hogy segíts nekem tapasztalatot szerezni. – Kylie hangja egészen nyugtatóan hat Rufra, de amit mond az már kevésbé.
- Mi?! – kiált fel, de mikor észreveszi, a hangerejét visszább vesz –azt akarod mondani, hogy egy kezdőt kell pesztrálnom? És én még azt hittem, hogy segítséget akarnak adni… - a hangja még halkabb lett miközben beszélt. – Jól van, kövess. – mondja belenyugvóan, és elindul az autó felé.
Az autóhoz érnek, mindketten csendben mennek. Ruf kinyitja az ajtót Kylienak, majd beszáll ö is.
- Figyelj – mondja bizalmasan Kylienak – tudod jol hogy nem barbibabázni járok éjszakánként, ezért arra kérlek hogy egy dolgot véss az eszedbe: ne szólj bele hogy mit teszek. – Kylienak nem esnek jól ezek a szavak, mivel még nem ártott semmit se Rufnak , de megértően bólint, majd elindulnak.
- Hol tegyelek ki?
-A parknál. Ott. – a sötét autó csendben megáll a park előtt.
- Hívlak, ha van valami munka, Brian megadta a telefonszámodat. – szol utána Ruf.
- Oké, viszlát. – majd késlekedés nélkül kiszáll Kylie.
---
- Igen? – szol Kylie álmosan a telefonba.
- Itt Rufus. Holnap este kilenckor felveszlek a parknál.
- Oké. – nem számított Kylie ilyen hamar arra, hogy bevetésre kell mennie, de hozzá kell szoknia.
Rufus nem késett. Pontban kilenckor gurul be az autójával a park előtti térre.
- Szia. – Kylie már be is ült az autóba.
- Szia. – köszön Ruf, majd késlekedés nélkül elindul.
- Merre megyünk?
- Azt nem baj, ha nem tudod.
- Tudod… sokat gondolkoztam – olyan mondatba kezdett Kylie amit nem tud még maga se, hogy bemeri-e fejezni őszintén.
- Min? - vág közbe Ruf. Észrevette, hogy meginog a kérdés feltevése közben a lány.
- ööö… - tudja, hogy nem mondhatja meg az igazat, nem mer kérdezni tőle a magán életéről – miért pont robbanószert használsz? – vágja ki magát egy semleges kérdéssel.
- Nem csak azt használok, bár igaz hogy az esetek többségében azt. Szeretem, mert nem hagy sok nyomot, kizárólag a robbanóanyagból marad vissza valamennyi, de abból nem tudnak utol érni. – Kylie elkerekedett szemmel hallgatta a szavait, nem számított rá hogy kap választ erre a szedet-vetett kérdésre.
A város gazdagkörnyékén járnak. Erre van a legtöbb megrendelés, mivel a konkurens emberek gyorsan akarják eltüntetni maguk elöl a nem kívánt személyeket.
Megállnak egy ház előtt, a parkolósáv most kihalt.
- Ma este itt fog állni a célszemély egyik autója 11 óra után.
- Hogy intézted el?
- Kapott a sofőr egy visszautasíthatatlan ajánlatot. – a mondat végére kicsit elmosolyodik Ruf.
- Utána a sofőr hazamegy, és muszáj a kliensünknek beállni az autóval.
Kylie csendben hallgat. Várnak. Még a közvilágítás is halványabb ere, hogy ne zavarja éjjel, a lakókat.
Egy SLR gurul ki lassan a kapun. Rufus kezd feszültebb lenni.
- Robbantottál már? –kérdezi.
- Még nem, soha.
- Akkor most csak figyelj, jó? Ne csinálj semmit.
- Oké
Az autó lassan megáll a kapu előtt, a sofőr pedig remegve lassan szál ki. Látszikrajta hogy bármikor meg gondolhatja magát a srác, ezért Ruf maszkot húz, és kimegy hozzá gyorsan.
- Ne félj –mondja – itt a pénzed, és most menj! – a srác elszalad a borítékkal, és egy sikátorban eltűnik. Ekkor Rufus visszaszalad az autóhoz, a csomagtartóból kivesz egy táskát, és visszasiet az SLR-hez. Kylie kíváncsian nézi a történéseket, de nem tesz semmit, ahogy Rufus meg mondta neki. Ruf visszaér az SLR-hez, beszáll, és valamit matatni kezd, de nem látszik rendesen, a sötétített üvegen keresztül. A következő pillanatba Kylie már csak annyit lát, hogy az autó aljára ragaszt valamit, és visszaszalad, és beül a kocsiba.
- És most? – suttogja Kylie.
- Most hátrébb húzódunk.
- De nem kéne eltűnnünk?? –csattan fel Kylie
- Cssssst!!!! – és egy mozdulattal már be is fogja a száját Ruf. -Itt maradunk, hogy lásd mi történik a munkánk után. – a mondatot befejezve Ruf lassan leveszi a szájáról a kezét, és beindítja az autót. Egy garázs feljáróra álnak fel, ahonnan rálátnak még az SLR-re. Már fél óra telt el, még szerencse hogy erre felé keveset lopnak. Máshol már rég lába kelt volna a kocsinak.
Egy autó kanyarodik be az SLR melletti kapun. Kisidő múlva a célszemély jön vissza gyalog káromkodva a háztól. Ruf felismeri rögtön, mivel már többször is látta.
- Milett volna ha valaki más jön ki az autóért? – kérdi Kylie
- Akkor rendőrként oda megyünk, megmondjuk, hogy merényletet tervezett valaki, és csak arra vártunk, hogy lássuk a célszemélyt.
- Értem, de a valódi célszemélynek mit mondanánk?
- Az már nem a mi dolgunk, mivel amíg azt a valakit beküldtem volna a gazdáért, addig összeszedem a bombát, és eltűnünk.
Ekkora már beszélt az emberünk az autóba.
- Mikor robban?
- Ha indítani akar.
Pár pillanattal később, szúró fehér fény vakítja el a sötéthez szokott szemüket. Az autó a kerítés tetejéig felrepült, majd visszazuhant egy lángoló tűzgolyóként zuhan vissza az útra. Két kereke kiszakadt, az összes ablaka kitört. Mozgást nem látnak a tűzbe, így a munka elvégezve.
Szó nélkül hajtanak hazafele. Senki nem követi őket, csak egyedül haladnak az úton.
A csendben fájdalmasan lassan telik az idő. Kyliet kiteszi a szokott helyen, el is menne szó nélkül, de Ruf utána szol.
- Várj! Minden rendben?
- Igen, persze.
- Biztos?
- Igen, csak… - ekkor visszafordul, és beül az autóba – nem tudom mit hallottál, vagy mit mondtak neked mielőtt ide kerültem… - a hangja elcsuklott.
- Semmit, nyugodj meg.
- Ez volt az első bevetésem, amin tényleg meg is halt valaki.
- Figyelj – próbálja megnyugtatni Ruf – ez a munkánk. Majd megszokod. Nincs túl sok választásod ezt ugye tudod?
- Igen, persze – ez nem a legmegnyugtatóbb dolog, amit most Kylienak mondhatott volna Ruf. – akkor majd telefonálj. – ezzel kiszállt Kylie és mereven elsétált. Rufus még nézte egy kicsit, majd ö is tovább hajtott.
-254 napja, hogy együtt dolgozunk.
- Hmm, én nem számoltam – mosolyodik el Rufus, és a boros pohárhoz nyúl.
- Mit gondolsz most? – kérdezi Kylie.
- Jól belejöttél – válaszolja, és megsimítja a haját.
- Jó tanárom vagy – ere elmosolyodik Ruf. Tudja Kylie hogy ezt szereti Ruf ezért folytatja és egy kicsit közelebb húzódik.
- Te tanítottál meg nekem mindent, amit tudok, és közbe elég közel kerültünk egymáshoz.
- Igen, ezt én is így érzem – Ruf hirtelen hallgat el „uhh ezt miért mondtam meg” gondolja, de Kylie mosolya kárpótolja az elszólásért.
Az együtt töltött éjszaka után Ruf kelt fel hamarabb. Finoman ki kúszott az ágyból, úgyhogy ne ébressze fel Kyliet, és elment. Mikor Kylie észrevette, hogy nincs ott, már rég messze járt, de mégse tudott rá haragudni.
Este csörög a telefon.
- Igen?
- Itt Rufus. Félóra múlva ott vagyok, sürgős meló.
- Rendben.
Az idők alatt, Kylie már valódi segítség lett. Ha úgy van, előkészíti a robbanó anyagot, vagy fedezi Rufust, ha tűz párbajra kerülne a sor.
- Szia
- Hello. Merre megyünk?
- Ide a városba csak.
- Módszer?
- Távcsöves. Nem kell a feltűnés – Ruf idegesnek tűnik. Gyorsan vezet, kapkod. Nem ilyen szokott lenni.
- Valami baj van? – kérdezi nyugtató hangon Kylie.
- Csak túlsürgős a meló. Nagyon későn szóltak.
- Értem.
- Egy parkoló házban letesszük az autót, aztán tetején tábort verünk.
- Mi lesz a feladatom?
- Kereső távcsővel tudsz bánni?
- Hát volt már a kezemben – ez nem volt megnyugtató válasz. Ruf kotorászni kezd maga mellet, majd Kylie ölébe dob egyet.
- Akkor van öt perced. Ismerkedjetek. – Kylie már idegesebb. Bekapcsolja, és belenéz. Egy célkeresztet lát, és a jobb alsó sarokban egy kis kockát, benne a távolságot méterben
- Jó, menni fog. – mondja.
Az autót letették a legfelső szinten , majd felmentek a tetőre. Az északi párkánynál állították össze a puskát, és elhelyezkedtek. Rufus fogja a puskát, Kylie pedig a keresővel figyeli a célterületet.
- Látod a Bull’s Hotel bejáratát? – kérdi Ruf.
- Igen.
- Fog jönni két fekete Mercédesz. Az egyikből ki fog szállni egy ember, akit legalább két testőr fog kísérni. Ö lesz a célpont.
- Jött egy fekete autó, de ez BMW – mondja Kylie.
- Akkor ez nem az.
- Itt vannak. Két fekete Merci, az egyikből már ki is szállt három ember – Ruf mozdulatlanul néz a puska távcsövébe, várja, hogy feltűnjön az ember. A három ember, aki kiszállt az első autóból, hátra megy és kinyitják az ajtót valakinek.
-Ö az. Távolság?
-342 méter.
Kicsit vár még, és lő. A töltény, a puskacsövet, hangsebesség felett hagyja el, így akit eltalálnak, vele hamarabb esik össze, minthogy meghallaná a lövést. A golyó mégse talált, egy testőr terül el az aszfalton.
-Kicsit jobbra – mondja Kylie. Ekkor már lapulva közelednek az ajtóhoz az emberek – 350 méter.
Ujjabb lövés, ami végre talál is. Az üzletember a földön hever, és egy vértócsa növekszik körülötte.
- Gyorsan!! Pakoljunk!! – kiált Ruf. Kylie feláll, felsikít.
- Eltaláltak! – Ruf gyorsan elkapja a lányt. A vállát érte a lövés, nem tűnik vészesnek, de így nem pakolhat.
- Itt hagyjuk a cuccot, és futás! Gyere, nem lesz semmi baj. – próbálja nyugtatni a remegő lány Rufus, de nem nagyon sikerül neki. Már a lépcsőnél járnak – Már csak pár méter, és itt a kocsi nyugodja meg! –mondja Ruf.
- Állj, kezeket a tarkora, és feküdjenek le a földre! – kiált rájuk ekkor valaki. Mire feleszmélnek, már hat fegyveres rendőr néz velük farkas szemet.
- Menj, menekülj! – kiáltja Kylie.
- Nem hagylak itt! Szeretlek, nem hagylak cserben! – Kylie próbálja eltolni magától Rufust, hogy meneküljön, de mindkettejüket lelövik sokkolóval. Meg bilincselik őket, és egy autó hátsó ülésére tuszkolják mindkettejüket.
Csak Ruf kerül a rendőrőrsre. A cella penészes falit bámulva mereng az életé. Tudta hogy egyszer eljön ez is, hogy elkapják, e arra sose gondolt hogy ennek így kellesz történnie.
Kyliet a korházba vitték. A tüdejét ne érte a golyó, és ki is ment a hátán, így csak össze varrták, és nemsokára el is engedik.
- Hogy van? – kérdi tőle a rendőr parancsnok.
- Jól – mondja lesütött fejjel.
- Jó munkát végzett Kylie nyomozó. Ne hibáztassa magát emiatt, hogy hamarabb lett vége a küldetésének, erről nem maga tehet.
- Micsoda? Hogy vége a küldetésemnek? – kérdezi könnyes szemmel.
- Igen.
- Majd nem megöltek, és még azt se hagyja hogy befejezzem a munkámat?
- Tudja mire vállalkozott. Ez parancs. Kérte, hogy dobjam bele a mély vízbe, meg is kapta. De most vége! Nem kockáztatom tovább, hogy valami nagyobb baja essen! – a parancsnok elindul kifele az ajton, de Kylie utána szol.
- Várjon! Mi lesz Rufusal?
- Biroság elé áll. Szerzett nekünk elég bizonyítékot ellene ahhoz, hogy egy életre rács mögé dugjuk.
- De nem ez volt a terv!
- Igen, tudom. Így nem tudjuk felszámolni a céget, de egy nagy lépést teszünk így előre, ha ki iktatjuk a legjobb emberüket.
- Van már személy a reMind programra? – kérdezi Kylie nyugodtabb hangnemen.
- Még nincs.
- Én leteszteltem Rufust, és minden fizikai kritériumnak megfelel. És szerintem rá is tudnám venni. A börtönt nem élné túl.
- Beszélek a felettesemmel. Rajtam ne múljon. – mondja elégedetten a parancsnok, majd kimegy a szobából.
A reMind program, még csak kísérleti fázisban van. Csak néhány tudós, és pár ügynök tud róla. A lényege röviden annyi, hogy egy bűnöző, ha a körülményei mások lettek volna még akkor amikor nem volt bűnöző, jóember is lehetne. Ezért ha kitörlik az emlékeit, szabad lehet, és többé nem kell menekülnie. Természetesen ujj személyazonosságot kap, és elköltöztetik a régi lakhelyéről a saját biztonsága érdekében. Erre szeretné Kylie rávenni Rufust.
- Szia – mondja Kylie miközben a cella rácsaihoz sétál.
- Menj innen! – Kiált rá Rufus – Átvertél! Mondták az őrök, hogy az egész csak színjáték volt. Én meg miattad adtam fel magam… - Ruf leül az ágyára, és némán néz maga elé.
- Tudom mit érzel, de most kérlek hallgass meg. Jót akarok neked, mert minden, amit mondtam, és tettem igaz volt. –Ruf felnéz rá.
- Na, halljuk.
- Van egy program, amin keresztül kitörik az emlékeidet, de kapsz ujj személyazonosságot, és bekerülsz egy tanúvédelmi programhoz hasonlóba. Elköltözöl innen messzire, és boldogan élhetsz, bűntudat, és más bajok nélkül.
- Ezt most komolyan mondod? – kérdezi Rufus
- Igen. És én is ott lehetnék veled.
- De miért tegyem ezt meg? Nincs már semmim se itt a földön.
- De én itt vagyok neked. Tedd meg értem. Tedd meg a jövő emlékéért.
Drága Roli!
Először nem értettem teljesen. Felmerült bennem pár kérdés, de a végére rájöttem a válaszokra.
Másodszori olvasására valamiért sokkal jobban tetszett. Ebben is voltak hibák, elgépelések, de attól függetlenül jó volt.
Köszönöm, hogy olvashattam és örülök, hogy te is jelentkeztél! :)
Szia! Jó volt krimit olvasni, tetszett a történeted. Úgy éreztem, hogy nagyon sokat tömörítettél ebbe a pár oldalba, szerintem érdemes lenne kibővítened, oldalszám-korlát nélkül:)
VálaszTörlésGratulálok!